INTELMÜNK!

 "Nagy sebesség hatásos, kis sebesség halálos"

"ahol az isten integet na ott az én hazám lakatlan sziget égi óceán" Jó repülést!

---

A sárkányrepülés története:

Valamikor az ötvenes évek közepén egy Francis Rogallo nevű úr, a NASA mérnöke egy szerkezetet tervezett, amellyel az űrkabint szerette volna siklópályán a földre juttatni. Akkor még maga sem tudta, hogy megteremtette egy évtizeddel később születő sportág, a sárkányrepülés repülőeszközét. A sárkányszárny akkoriban egy 15-20 kg-os szerkezet a kisgyerekek által eregetett sárkány formájára emlékeztetett, három cső két kúppalást alakra fúvódó vitorlafelületet biztosítva tartotta levegőben a pilótát. A hőskor szerkezetei veszélyesek, lassúak és kis siklóteljesítményűek voltak, de nyugodt időben a magas hegyekről nagyszerű élmény volt lesiklani velük. Az ember azonban nem azért nem madár, mert nem tud repülni, hanem mert sosem elégszik meg azzal a lehetőséggel, amit környezete nyújt. A magasabbra és messzebbre törekvés egyre feszesebb és kihegyezettebb, egyre szárnyszerűbb sárkányokat eredményezett, ami mellett folyamatos igény volt a biztonság megteremtése, így a mai sárkányok már sokszoros siklóteljesítménnyel és sebességgel, nagyobb szilárdsággal összehasonlíthatatlanul nagyobb biztonsággal repülnek, mint a hetvenes évek elején használt elődeik. A kezdetben ülő testhelyzetet biztosító hevederzetet felváltotta a pilótát fekvő pozitúrában tartó és ezáltal a madárszerűség érzését biztosító és egyben kisebb légellenállású zsák. Ebben a sárkányrepülő már tényleg inkább a repülő állatvilág egyedeire hasonlít, mint egy bebábozódott pondró. Ahogyan az állatvilágban a lepkék, a pondróból itt is csodás színes pillangóvá válnak a sárkányrepülők. Könnyedségük és kecses vitorlázásuk láttán fel is sóhajtott a starthelyen mellettem álló ötéves-forma fiúcska: „Ha megpróbálnám, biztos én is tudnám..." Pedig a kezdet nem volt ilyen egyszerű. Hazánkban 1973-ban a Műszaki Egyetemen kezdtek foglalkozni sárkányrepüléssel. A maroknyi csoport maga építette szerkezetekkel kezdte, és sokáig csak kis dombokon rohangásztak, mint a mai kezdők az oktatáskor. Méltán terjedt el a sportágról ekkoriban, hogy a sárkányrepülő az, aki lábról indul, és pofára érkezik. A gyerekbetegségeket azonban hamar kinőtte a magyar sárkányozás is és fejlesztésük eredményeként 1975-ben már elérte a világszínvonalat. 1979-re kitartó munkával létjogosultságát bizonyító repülésfajtává nőtte ki magát. A magyar versenyzők ekkor már világversenyeken vettek részt, megteremtődött a hazai sárkányrepülő sport, aminek jó példája volt 1986-ban a Gyöngyösön rendezett Európa-bajnokság. Ezalatt a világ haladt tovább. Megjelentek a lábról induló merevszárnyú szerkezetek. A sportág, amelynek nemzetközi szervezete a Szabad Repülők Nemzetközi Bizottsága nevet vette fel, ugyanis csak három kérdésben kötötte meg magát sportkódexében. Nevezetesen a súlypont-kormányzási technika (idegen szóval a sport neve Hang Gliding, függve siklót jelent), lábról indulás és lábra (nem pofára) szállás. Bemutatkozott e sportfajta másik új kategóriája a siklóernyőzés (az alumínium csövek nélküli sárkány). A hagyományos sárkányrepülők a világban ekkor már túl voltak a 250 km-es távrepüléseken, és több mint 4000 méter magasságnyerést regisztráltak világrekordként ezzel a motor nélküli siklószerkezettel. Elkezdődött a hegyről való startolás kizárólagosságát megszakító vontatással való levegőbe emelkedés. Eleinte telepített csörlőkkel, vagy gépkocsi-vontatással kerültek a levegőbe, később megjelentek a motoros sárkányrepülők, kicsiny furcsa háromkerekű szekereket illesztetve a sárkányszárny alá, és motor hajtotta légcsavar került a pilóta mögé. A motoros sárkány, mint vontatógép ugyanúgy képes a levegőbe emelni a "gyalog" azaz a vitorlázó sárkányt, mint a motoros vontató repülőgép a vitorlázógépet. A légivontatás kifejlesztésének úttörőmunkájából a hazai fejlesztés is jócskán kivette a részét. Hazánkban az elsők között rendeztek légivontatásból versenyt és az első világverseny légivontatásból való megrendezése is Magyarországhoz kötődik, tíz évvel a nagy sikerű gyöngyösi EB után 1996-ban Dunaújváros adott otthont az első síkvidéki Európa-bajnokságnak.. A magyar sportolók a 90-es években egyre javuló nemzetközi eredményeket értek el, többször átírták a rekordlistát, és ma a legnagyobb magyar pilóta által repült táv meghaladja a 400 kilométert, 2000 decemberében pedig megszületett a magyar sárkányrepülés első világrekordja Bertók Attila révén, aki ahhoz, hogy ezt a kiváló eredményt elérhesse már évekkel korábban Ausztráliába, a sárkányozás lehetőségeinek hazájába költözött. Magyarországon ugyanis ekkoriban már elkezdődött a hazai szabad repülés lehetőségeinek teljes felszámolása. A huszadik század végére hazánkban 25 sárkányrepülő klubban mintegy félszáz jogosított sárkányrepülő oktató oktatta a sárkányrepülést a következő generációnak. A sportág biztonságát és a szakmai irányítás magas színvonalát képzett oktató és társadalmi szakmai vezetői gárda biztosította. A légijárművek alkalmassági vizsgálatokon estek át, a kezdeti barkácsoló sárkányépítést felváltotta az igényes sárkányrepülő fejlesztői és gyártói tevékenység. Már életveszélyes lélekvesztők nem kaptak engedélyt a levegőbe jutásra. Elveszítette aktualitását az a történet, ami szerint egyik pilótánk leszálláskor tartalmasan elbeszélgetett a mezőn dolgozó öregekkel, akik meglátva, hogy a szárny anyaga egyszerű paprika-fólia, végigmérték a pilótát és megkérdezték: „Osztán maga ezzel röpköd?" „Igen, ezzel" húzta ki magát büszkén hősünk. „Meg fog egyszer dögleni." hangzott a népi bölcsesség.Úgy tűnt a népi bölcsességen most kifog a modern kor. De sajnos nem így történt. Hiszen amíg a múlt század végén a hazai sárkányozás szervezett keretekben több száz sárkányrepülőt tartott nyilván mára ez a szám töredékére csökkent. Amíg a hőskorban a sárkányrepülő klubok, vagy a repülőklubok sárkányrepülő szakosztályai bensőséges közösségek voltak, ahol az egyesületi élet keretei között a pilóták folyamatosan hozzájuthattak a repüléssel, kapcsolatos információkhoz, lehetőségekhez, addig az új kor Interneten ontja a reklámok között megbújó információkat ellepő dezinformációt, megosztást és gyűlölethullámokat. A sárkányrepülők száma vészesen csökken. Úgy tűnik a sárkányrepülők kihalnak... A sárkányok világa a 21. században úgy múlik el, mint a romantika kora. Hazánk lassan teljesen lemarad a fejlődésben, mert a technikai fölénnyel, ami minden technikai sportban anyagi fölényt is jelent, nehéz lépést tartani. Amíg 1997-ben a Cumulus csapata bemutatta a hármas kötelékvontatást egyetlen vontatógéppel, ami a mai napig kuriózum a világ bármelyik fejlett sárkányozó országában, addig mára csak maroknyi elszánt hős marad meg a sárkányos sportban akinek a magyar viszonyok között nemhogy légtér, már felszállóhely sem jut. És bemutatóinkra nem hogy igény nincs, még engedély sem. Mára a hazai sárkányrepülő sporttól minden korábbi támogatója elfordult. A sportfinanszírozásból - hiába nyerte meg világcsúcstartónk Bertók Attila az elő Világbajnokságot Amerikában - a sárkányozás semmit sem kap. A világ sárkányosainak aktuális rangsorában hiába van az első tízben két magyar, az a hazai sportvezetés számára nem számít sikernek. Egyéni áldozatvállalásnak most már kevésnek tűnik a teljes felszerelés megvétele mellett a felkészüléshez szükséges milliók előteremtése és a versenyeken való részvétel teljes költségének átvállalása. Még akkor is, ha ezek révén hazánknak a világban nem kis hírnevet és dicsőséget szereznek. Hiába. A társadalom vezetői hibás és szakmailag éretlen döntése révén még a részegen kerékpározó állampolgárnak kijáró társadalombiztosítást sem kapják meg ezek a hősök. Ameddig régen dicsőség volt a bátorság és az áldozatvállalás, az a mai Magyarországon szégyen és gyalázat. Mert a jogalkotó azzá teszi. Ha egyszer eljutunk odáig, hogy a levegőben folytatott sportágak ne pusztán egyéni áldozatvállalások legyenek, ha elérjük, hogy a társadalom igényeként megjelenjen az egészséges életmód igényéhez kapcsolódva az egészséges felfogásmód megteremtésére való igény is, talán megkapják a repülősportok is azt a támogatást, ami látványával és személyiség fejlesztő varázsával hozzájárul egy valóban háromdimenziós, testileg, lelkileg és szellemileg is egészséges világ kialakulásához. Őszintén remélem, hogy a szabadságot jelképező sárkányrepülő sport valódi megismerése hozzásegít ehhez.

 

A sárkányrepülés varázslatos dolog. A huszadik századi ember jelképe, az űrtechnika első emberközeli alkalmazása a sárkányrepülő, amely összeköti a múltat a jövőt, Ikarus legendáját, Leonardo rögeszméit megvalósítva. Az első jele annak, hogy a következő században a repülés, ami eddig csak kevesek kiváltsága volt, szinte minden ember számára elérhetővé válik. Az első lépcső a szabad repülés felé repülőtér, kabin és motor nélkül, szárnnyal a hátunkon úgy, ahogyan azt a madarak teszik.
Természetesen a sárkányrepülés gyakorlata bizonyos kockázatot önmaga is tartalmaz. Mindezt kár lenne tagadni. A biztonságos repülés alapfeltételei a pilóta feladatra való képzettsége és a szárny alkalmassága.
Mindenek előtt tehát szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy  nem bátorítani akarjuk a pilóta növendékeket a sárkányrepülés kihívásainak korlátlan elfogadására, felkészültség nélkül nekivágni ismeretlen területek felé, módszertani előkészületek nélkül vak vezet világtalantalapon másokat jogosulatlanul oktatni, a sárkányrepülő légi járművet a gyártó előírásaitól eltérően kihegyezni vagy egyre hajmeresztőbb figurákat rajzolni az égre.
Inkább óvni szeretném a még fel nem készülteket attól, hogy megfelelő szintű előzetes képzettség híján, elhagyva a biztonságot nyújtó felkészülést, belekóstoljanak a sárkányrepülés magasabb fokú ismereteket és gyakorlatot megkövetelő fejezeteibe.
  Aki azt állítja, mindent tud, mindenre felkészült már, az valójában semmit sem tud. Remélem, hogy az itt leírtak továbbgondolkodásra és továbbtanulásra késztetne majd, ha így lesz, akkor volt értelme ezt a munkát összeállítani.

---

---

GÖRÖG MONDÁS.

A repülés az emberiség ősi álma, tartja a mondás. A Görög legenda szerint Ikarosz viaszból készített szárnyakból repült az ég felé, amikor azonban túl közel repült a naphoz, megolvadt a viasz és Ikarosz lezuhant a mélybe.<br /> Leonardo da Vinci szintén megszállottja volt a repülésnek. Számos rajzot hagyott hátra repülő masinák terveivel. De még 400 évet várni kellett, amíg az ember ősi vágya végre teljesülhetett, és felemelkedhetett a levegőbe.<br /> Az első repülési kísérletek gyakran tragédiával végződtek, a vállalkozó kedvű pilóták némelyike házi készítésű szárnyakat kötött a karjára, és elszántan csapdosva vele próbált meg felszállni. Ezek a kísérletek mind kudarccal végződtek, mert a kísérletezők nem ismerték fel, hogy a madár szárnyának az alakja és a mozgása egyaránt fontos ahhoz, hogy repülni tudjon. Ezt az észrevételt először egy svájci matematikus és orvos Daniel Bernoulli /Bernoulli törvény/ tette meg, megtéve az első igazi nagy lépést ahhoz, hogy az ember álma valóra válhasson. <br /> 1903. december 17.-én, Kitty Hawkban /Észak-Karolinában/ a Wright testvérek -akik kerékpárszerelők voltak, és a repülés a hobbyjuk volt- 12 másodperc alatt 36 métert repülve először szálltak fel a levegőnél nehezebb motoros repülőgéppel, valóra váltva az ember álmát, és megismerve a repülés csodálatos élményét.<br /> Ezt az élményt szeretnénk minden idelátogatóval megosztani, remélve hogy kedvet kapnak a repüléshez, és ki is próbálják ezt az élményt motoros sárkányrepülővel.<br />

... A szélbe emelem szerkezetemet és elkezdünk eggyéolvadni. Érzem a trapézszárnyakon az összes kis lökdösést, minden szélirányváltozást, ahogyan a természet erői megpróbálják kitekerni kezemből a szárnyat. Végül kiegyensúlyozom a csavarásokat, majd pár gyors lépéssel lefutok a lejtőn, lépteim egyre könnyedebbek, mindegyik lépés közelebb visz ahhoz, hogy a lég teremtvényévé váljak. És akkor repülök!...

... A levegőóceán nyugodt végtelen béke látszatát kelti, pedig gyors változása könnyen sodorhatja bajba a tapasztalatlan, könnyű szárnyú Ikaroszt. De mi mégis vállaljuk, hogy elcsípjük a mozgó égbolt hintóit, mert lopni akarunk a szálló nyugalom sirály-óráiból...

... Most épp egy havas lejtő felett lebegek az olajosan sima lágy esti szellő hátán. Táncolok az égben, belekóstolok az alkonyi lég ízébe, a kerengő sasok kedvenc csemegéjébe. Versenyzek az alattam kúszó felhőpamacsokkal, miközben lassan-lassan lefoszlik rólam a földi élet minden köteléke. Lassan elveszítik jelentőségüket a földi mágia kellékei, a műszerek, a térkép, a hevederzet. Behunyom a szemem, érzem szemhéjamon a madarakat simító légecsetvonásokt. Kinyitom újra, itt vagyok fenn, részeként a kristálytiszta égnek, annak a dimenziónak, amelynek egy szeletét ismét elcsenhettem.

 

Oldal: Motorossárkányozásról
Győr és környéke motoros sárkányok - © 2008 - 2024 - gyorisarkanyok.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat